A leukémia a csontvelő és a vér rosszindulatú daganatos megbetegedése, és bizonyos típusú fehérvérsejtek számának növekedését okozza1.
Amit a leukémiáról tudni érdemes
Mi az a leukémia?
A leukémia különböző formáit annak megfelelően osztályozzák, hogy milyen típusú fehérvérsejtek száma emelkedett meg, valamint a betegség súlyosbodásának (úgynevezett progressziójának) sebessége szerint.
A leukémia négy főbb típusa:
- krónikus limfocitás leukémia (CLL)
- akut limfoblasztos leukémia (ALL)
- krónikus mieloid leukémia (CML)
- akut mieloid leukémia (AML)
A leukémia minden egyes típusának megvannak a saját jellegzetességei és a kezelése.
A leukémia típusai
Limfocitás (“limfoblasztos”) leukémia
Erről a leukémia típusról akkor beszélünk, ha a rosszindulatú elváltozás a csontvelői sejteknek azt a típusát érinti, amelyek limfocitákat képeznek (nyiroksejtek, a fehérvérsejtek egyik fajtája).
Akut leukémia
Olyan betegség, ami gyorsabban progrediál, és nem egészen kialakult sejteket vagy még nem teljesen kifejlődött sejteket érint. Ezek az éretlen sejtek nem képesek betölteni a normál funkcióikat. Az akut leukémia gyorsan növekszik, és egy agresszív betegségforma.
Mielogén (“mieloid”) leukémia
Mielogén leukémiának nevezzük, ha a rosszindulatú elváltozás a csontvelői sejteknek azt a típusát érinti, amelyek normálisan vörösvértesteket, bizonyos típusú fehérvérsejteket vagy vérlemezkéket képeznek.
Krónikus leukémia
Egy lassan növekvő, rosszindulatú daganatos megbetegedés, ami kifejlettebb sejtek nagyobb számban történő növekedését engedi meg. Általánosságban ezek az érettebb sejtek képesek betölteni néhány normál funkciójukat. A krónikus leukémia lassan alakul ki, ezért hosszú időbe telhet, mire az emberek kezelésre szorulnak.
Mi az a CLL?
5 tény
Krónikus limfocitás leukémia
A krónikus limfocitás leukémia, avagy CLL, a leukémia legelterjedtebb fajtája a nyugati világban, és általában több férfit érint, mint nőt2.
A CLL diagnózisa
A CLL diagnózisa esetén a típusos életkor 67-72 éves kor közé esik3.
A CLL nem fertőző, nem örökletes
A CLL nem fertőző, nem örökletes, noha van néhány, családon belül előforduló forma.
A CLL viszonylag lassan növekszik
A CLL-t egy viszonylag lassan növekvő rosszindulatú daganatos
megbetegedésnek tartják. Ugyanakkor agresszívabbá válhat (vagy progrediálhat) és ezért kezelése nehezebb lehet. Ez bekövetkezhet lassan vagy gyorsan, és egyénről-egyénre változhat3,5.
A CLL-t és SLL-t gyakran egy betegségnek tartják
A krónikus limfocitás leukémiát (CLL) és a kissejtes limfocitás limfómát (SLL) gyakran egy betegségnek tartják, mert előfordulási gyakoriságuk, az általuk okozott panaszok és tünetek, a genetikai jellegzetességeik, a betegségek progressziója és a kezelésük hasonló.
Az SLL-ben szenvedőknél észlelt leukémiás limfociták és szöveti rendellenességek azonosak a CLL-ben szenvedő betegeknél megfigyeltekhez. A CLL és SLL közötti különbség az, hogy az SLL-ben szenvedő betegeknél nem magas a fehérvérsejtek száma.
Rizikófaktorok
Nem tudjuk, mi okozza a CLL-t, de a legutóbbi években sok kutató foglalkozik a CLL vizsgálatával, hogy megértse a leukémia ezen formájának okait.
Számos vizsgálat tette érthetővé azoknak a megváltozott biológiai mechanizmusoknak némelyikét, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a CLL- es limfociták osztódjanak, és tovább éljenek. Mára már ismert, hogy bizonyos tényezők, különösen néhány genetikai eltérés mind együttesen felelős azért, hogy ezek a limfociták hosszabb ideig élnek, és anélkül osztódnak, hogy arra „megfelelő” okuk lenne. Számos tényező van, ami növelheti a kialakulásának a kockázatát.
Rizikófaktorok
Nem
A CLL gyakoribb férfiaknál, mint nőknél.
Életkor
A CLL kialakulásának kockázata az életkor növekedésével emelkedik. A legtöbb, CLL-ben szenvedő beteg 60 évesnél idősebb. A 40 évnél fiatalabbaknál ritka. A betegség előfordulási gyakorisága a 40 – 44 éves egyéneknél a 100 ezer főre számított kevesebb mint egyről a 80 éves és idősebb egyéneknél 100 ezer főre vetítve több mint 30-ra növekszik. Az idősebb betegeknél a betegség kimenetele rosszabb, mert agresszívebb CLL-t diagnosztizálnak náluk, és nem képesek annyira tolerálni a kezelést és a betegség tüneteit.
Etnikai hovatartozás
A CLL az európai származású embereknél a leggyakoribb.
Családi kórtörténet
A legtöbb CLL-es beteg családi kórtörténetében nem szerepel a betegség. A CLL-ben szenvedő betegek elsőfokú rokonainál három-négyszer nagyobb valószínűséggel alakul ki a CLL, mint azoknál, akiknek nincsenek a betegségben szenvedő elsőfokú rokonai. Ugyanakkor a kockázat még így is kicsi. Például egy CLL-ben szenvedő beteg 60 éves testvérének vagy a gyermekének 3-4/10 000 az esélye a betegség kialakulására, míg annál a 60 éves személynél, akinek a családi kórtörténetében nem szerepel a betegség, az esély 1/10 000.
Panaszok és tünetek
A CLL tünetei általában az idő múlásával változnak.
A betegség korai stádiumában a CLL nem vagy alig befolyásolja az egyén közérzetét. Egyes CLL-ben szenvedő betegeknek semmilyen tünete sincs.
A betegség gyanúja felmerülhet a kóros vérvizsgálati eredmények alapján, amit vagy egy évenkénti orvosi vizsgálat vagy egy, ezzel a betegséggel nem összefüggő, másik betegség kivizsgálása miatt kértek.
A tisztázatlan eredetű, emelkedett fehérvérsejtszám (limfocitaszám) a leggyakoribb lelet, ami az orvost arra ösztönzi, hogy mérlegelje a CLL diagnózisát.
Ha a következőkben felsorolt tünetek bármelyikét észleli, nagyon fontos, hogy beszéljen kezelőorvosával, mert ezek annak a jelei lehetnek, hogy az Ön CLL-je visszatért vagy súlyosbodott.
A CLL gyakori tünetei 4,5
A fehérvérsejtek számának csökkenése következtében kialakuló láz és éjszakai verejtékezés.
A vérlemezkék számának csökkenése következtében keletkező kiterjedt véraláfutások, gyakori vagy súlyos orrvérzések.
A csontvelőben és a nyirokrendszerben képződött kóros vérsejtek következtében megnagyobbodott nyaki, hónalji vagy lágyéki nyirokcsomók.
Fogyás
A vörösvértestek számának csökkenése következtében kialakuló rendszeres fáradtság, gyengeség és légszomj a mindennapos fizikai tevékenységek alatt.
A gyomor fájdalma vagy „teltségérzése”, amit a megnagyobbodott lép okoz.
A fehérvérsejtek számának csökkenése következtében gyakoribbak a fertőzések.
Leukémiás betegeket támogató partnerszervezetek
Magyar Onkohematológiai Betegekért Alapítvány (MOHA)
A MOHA küldetése a betegek hiteles tájékoztatása, érzelmi támogatása és érdekeik érvényesítése a mindenkori döntéshozók felé. A korszerű kezelési lehetőségekkel kapcsolatos általános, közérthető tájékoztatásban segítik az érintetteket a legkiválóbb szakemberek bevonásával, betegtájékoztató kiadványokkal, ismeretterjesztő programokkal, világnapi találkozókkal. Kifejezett céljuk a társadalom egészségértés szintjének emelése és a bizonyítékokon alapuló orvoslás iránti bizalom megerősítése.
WeboldalFacebook
Magyar Rákellenes Liga
A Magyar Rákellenes Liga (MRL) 1990 óta civil szervezetként vesz részt a rák elleni küzdelemben. Legfontosabb feladatainak tekintik az egészségnevelést, figyelemfelhívást a korai felismerés és önvizsgálat jelentőségére, szűrések szervezését és népszerűsítését a lakosság körében. A betegeket és hozzátartozóikat szakmai, jogi és lelki segítségnyújtással támogatják, rehabilitációjukat pedig klubfoglalkozások keretében segítik elő.
WeboldalFacebook
Hasznosnak találta az itt olvasottakat? Ossza meg másokkal is!
Felhasznált források
- OUP. Concise Colour Medical Dictionary. Sixth edition. Oxford University Press, 2015.
- Siegel, R., et al. Cancer statistics, 2013. CA Cancer J Clin. 2013;63:11–30.
- Smolewski, P., et al. New insights into biology, prognostic factors, and current therapeutic strategies in chronic lymphocytic leukemia. ISRN Oncol. 2013:740615.
- American Cancer Society. Signs and symptoms of chronic lymphocytic leukemia. Elérhető: http://www.cancer.org/cancer/leukemia-chroniclymphocyticcll/detailedguide/leukemia-chronic-lymphocytic-signs-symptoms. Megjelenés: 2016. szeptember
- Rai, K.R., et al. Clinical staging of chronic lymphocytic leukemia. Blood. 1975;46:219–234.
A jelen kiadványban szereplő információk tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik a szakszerű orvosi tanácsadást. Kérjük, hogy a betegséggel kapcsolatos kérdéseivel, valamint panasz esetén forduljon kezelőorvosához!
