A magyar védőoltási program

A fertőző betegségek és a járványok megelőzésének leghatékonyabb eszköze az ellenük kifejlesztett védőoltások széles körű alkalmazása lett. Magyarországon történelmi okok miatt kötelező védőoltási rendszer van, s ennek köszönhetően a lakosság több mint 99 százaléka térítésmentesen kapja meg az életkorhoz kötött védőoltásokat. A hazai védőoltási rendszer azért is példaértékű, mert így azok is védve vannak, akik valamilyen egészségügyi ok miatt nem olthatók.[1]

Világszinten a himlő elleni védőoltást az 1700-as évek végén vezették be, a járványos gyermekbénulás, a kanyaró és a tetanusz elleni hatékony védőoltások a 20. század megelőző orvostudományának eredményei. A világméretű járványok Magyarországot sem kímélték, de bátor, a kor szellemiségével haladó orvosaink kitartó munkájának eredményeképpen a XIX. század végére az első „kötelező” védőoltást Magyarországon is bevezették, ami a fekete himlő elleni oltás volt. Ennek eredményeként nem is fordult elő himlős beteg a 20. század első évtizedétől Magyarországon. A kanyaró elleni védőoltást a vakcina kidolgozása után négy évvel hazánkban is bevezették, ez az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején történt, míg a járványos gyermekbénulás elleni védőoltást 1963 óta tették kötelezővé Magyarországon. Ezek a betegségek a védőoltások általánossá válása óta megszűntek hazánkban. A tetanuszoltást 1940-ben tették kötelezővé, így a tetanusz is évi 10 alatti előfordulásra esett vissza.^[2]

A 19-20. század fordulóján Magyarországon igen nagy volt a csecsemőhalálozás, a helyzetet pedig súlyosbította a világháborúk időszaka is: 1000 megszületett gyermek közül több mint 180 nem érte meg élete első évét. E szám csökkentésében mind a megelőző, mind a gyógyító orvostudomány jelentős szerepet játszott. Komplex népegészségügyi programra volt szükség, melynek fontos része volt a bábaképzés, valamint az 1940-es évek elejétől megszervezett Zöldkeresztes Védőnői Mozgalom. Ezen időszakban a Magyarországon is tömegesen jelentkező járványos fertőző betegségek okoztak nagy gondot, ezért az 1950-es évek végéig a hazánkban folyó járványtani kutatások fő területe a járványos fertőző betegségek gyakoriságának előfordulása, oki elemzése volt. Ennek eredményeként – a csecsemőhalálozás csökkentése érdekében – hazánkban a folyamatos védőoltások rendszerében 1953 óta minden gyermek védőoltásokat kap csecsemőkorától.

A járványügyi vizsgálatok, kutatások dr. Petrilla Aladár vezetésével a két világháború között és dr. Rudnay Ottó vezetésével egészen az 1970-es évekig folytak. Hazai sajátosságokat írtak le a hastífusz, a skarlát, a járványos gyermekbénulás, a kanyaró, a rózsahimlő előfordulásában, és elemezték a védőoltások eredményességét. Ezen vizsgálatok alapozták meg azokat az eredményeket, melyeket a járványos fertőző betegségek visszaszorítása terén az ország egészségügye a 20. században elért. Nemzetközi szinten egyedülállóan magas százalékú védőoltási teljesítésünk alapjai voltak e kutatások.²

Napjainkban Magyarországon a védőoltási tevékenységről a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (Rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről) rendelkezik. A feladatok gyakorlati végrehajtásához szükséges ismereteket a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) által évente kiadott, az adott év védőoltási tevékenységére vonatkozó védőoltási módszertani levél, mint rendelet határozza meg.^[3] A hatóságok a hozzájuk bejelentett, a védőoltások beadását követően esetlegesen észlelt, a megszokottól eltérő, úgynevezett oltást követő nemkívánatos eseményeket kivizsgálják. Ez fontos minden fél számára a biztonságos vakcináció érdekében, így az ilyen esetekben minden esetben további vizsgálatokra van szükség.^[4] Összefoglalva, a magyar kötelező védőoltási rendszer jogi háttere megnyugtatóan tisztázott.

A magyar oltási rendben az alábbi fertőző megbetegedések ellen kap minden gyermek térítésmentesen védőoltást:

• gümőkór (tuberculosis)
• torokgyík (diphtheria), szamárköhögés (pertussis), merevgörcs (tetanus), b típusú Haemophilus influenzae (Hib), gyermekbénulás (poliomyelitis),
• Streptococcus pneumoniae (pneumococcus)
• kanyaró (morbilli), rózsahimlő (rubeola), mumpsz (parotitis epidemica),
• bárányhimlő (varicella),
• hepatitis B
• humán papillomavírus (HPV)  ̶  önkéntesen igényelhető a HPV elleni védőoltás 7. osztályos lányok és fiúk számára is

Fontos megjegyezni, hogy 2017 óta a szülők a 2 éven aluli gyermekeik számára a C típusú meningococcus elleni védőoltást 100 százalékos TB-támogatással kérhetik.

Védőoltás-ellenes körökben hallani, hogy számos nyugat-európai országban nincs, vagy nem ilyen szigorú az oltási kötelezettség, mint hazánkban, pedig hasonlóan magas a lakosok körében az átoltottság egy adott fertőző betegséggel szemben. Dr. Ferenci Tamás biostatisztikus számos tanulmányt publikált ebben a témakörben, és munkája során összehasonlította néhány lazább oltási fegyelmű, de fejlett, nyugat-európai ország járványügyi helyzetét (pl. Egyesült Királyság, Svájc, Németország, Franciaország, Ausztria) Magyarországgal a kanyaró, mumpsz, szamárköhögés és rubeola betegségek kapcsán. Meglátása szerint Magyarország a járványügyi helyzetét tekintve  ̶ az összehasonlításban szereplő országokkal a megjelölt vizsgált betegségek esetében – számottevően jobb mutatókkal rendelkezik a többi országhoz képest, mely a magyarországi, szigorúbb védőoltási rendszernek köszönhető. A szerző rávilágít arra, hogy a járványok ott törnek ki, ahol az oltatlanok valamilyen oknál fogva térben csoportosulnak – például egy iskola diákjainak körében rossz az oltási hajlandóság, ami hazánk oltási rendje alapján nem fordulhat elő. A nem kötelező oltási rendszerekben tehát sokszor nem önmagában az okozza a problémát, hogy az országos átoltottság alacsony, hanem az, hogy az oltást visszautasító szülők térben koncentrálódnak.^[5]

A COVID-19 világjárvány elleni küzdelemben a mindenki által vágyott védőoltás rávilágít a vakcináció igazi értékére.

[1] http://semmelweis.hu/nepegeszsegtan/files/2017/02/1617_II_AOKgy_02_vedooltasok-1.pdf

[2] http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/986.html

[3] Farkas, Zs. Nemzeti Népegészségügyi Központ, Járványügyi és Infekciókontroll Főosztály, A 2019. évi oltási naptár, oltóanyag biztonság, 2019.

[4] Mészner, Zs. Felnőttkori védőoltások könyve, A védőoltások bevezetése Magyarországon, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, második átdolgozott kiadás, 2019.10.30.

[5] Ferenci, T. Védőoltásokról a tények alapján, Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, második javított, bővített kiadás, 2017.